EGYETÉRTÉS nem jöhet létre az EGY ÉRTÉSE nélkül!

Hiszek vallom: Hiszek a SZERETETBEN, vallom, hogy ISTEN a SZERETET és a VALÓSÁG.
Közösségem: a közös egünk alatt élő minden ember.
Istentisztelet: akivel, akikkel a közös egünk alatt találkozunk, azokban tiszteljük az Isten gyermekét!

Ezen az oldalon az Isteni tanítások, azon belül elsősorban a BIBLIA és a Névtelen Szellem tanításai, mint harmadik kinyilatkoztatás alapján összeállított gondolatok találhatók.
Az előttünk álló Isten és ember „viszonyában” a most soron következő változásról is lehet olvasni. Köztudottá válik a közeljövőben, hogy amit napnak hisznek jelenleg az emberek az csupán csillag és a napról van elnevezve. A világosságnak egy nagyon lefokozott, életet biztosító fényforrása. A nap szavunk magyarul világosságot jelent. A teremtettségben nem egy nap (világosság) van, hanem HÉT. Első rendű és heted rendű. Nem véletlen volt régen az egy az első rendű (kitűnő) osztályzat az iskolában. A Világ egyetemben ma is így van!

A teremtésről egy más kép, másképpen a ma megszokotthoz képest.

Egyszerűen a teremtésről:
Az Isten örök, változatlan és számunkra felfoghatatlan!
Ennél fogva a teremtés is örök és számunkra felfoghatatlan kell, hogy legyen. A teremtési ciklusoknak, egy-egy örökkévalóságnak tűnő életre, mozgásra ébresztő folyamatoknak van kezdete és vége. Ez a folyamat a végtelenben megy végbe és nem korlátozódik egy kisebb területre (pl. mint egy bolygó, mert az a teljességnek csupán csak egy „atomnyi” része).
A „megkövült” szeretetet el és be nem fogadó szellemeket, az ő erejüket és elhelyezkedésük szintjét teremti az Isten élővé, mozgásra, cselekvésre alkalmassá.

Minden teremtési ciklus kezdetén a felébresztett szellemek végtelen szeretetet, értelmet, intelligenciát, fejlődő képességet, teremtő képességet, gazdagságot, egészséget szabad akaratot kapnak.

Jelenleg nem a kezdeti csodában, de mozgásképesen az adott teremtési ciklusban élünk, csupán az a kérdés, azon belül hol?
Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség!
Mindig a kezdet a felszín, a teljes világosság, azután szabad akaratunk és a kapott teremtő képességünk által rajtunk múlik, hogy emelkedünk vagy süllyedünk. Le ismét a völgybe, az árnyék világba (hét völgy, hét rét) vagy fel a hegyre, a Világosságra. A legalsó „völgy” vagy „rét” a megkövült, a szeretetet nélkülöző (elutasító) szinthez nagyon közeli állapot.
Isten teremtéskor a felszínre, az életre emeli a semmit, a mozgásképtelent és mindenné teszi.
Mi most nem az Isten által teremtett világban a felszínen, hanem az Istentől kapott teremtő képességünkkel az általunk létrehozott semmiben, majdnem a legalsó „völgyben” vagyunk.
Az ÖRÖM HÍR az, hogy a Mindenből kapjuk a segítséget, a felszínen maradt szellem testvéreink által. Most a kegyelmi időszakban meg van a lehetőség a VISSZA emlékezésre, a visszaemelkedésre!!!
Akik nem élnek a kegyelemmel most, azok tovább süllyednek és várhatják a következő teremtési ciklus kezdetét a „külső sötétségben”.

„Isten a holt, élettelen semmit élő mindenséggé ébresztette.
Itt János szavaira támaszkodunk, aki azt mondja: „Minden általa teremtetett."Ez a szó: minden azt a fogalmat foglalja magában, hogy a semmiből lett a minden. Ezt a semmit élettelen és erőtlen anyagnak nevezzük, amely tétlen, merev, élettelen molekulákból állott. Molekula szóval jelezzük a legkisebb anyagrészecskéket, „anyag” szóval pedig mindent, ami az erő és az élet megnyilatkozására alkalmas. Isten életre keltette és képessé tette szelleme, ereje és ősvilágossága által ezt a holt anyagot, és élettel telitett mindenség lett belőle. Isten minden élet teremtője, a mindenség éltetője. A holt semmi, az élettelen és erőtlen anyag volt elfogadója annak a szellemnek, erőnek és ősvilágosságnak, amely azt életre keltette.
A semmiből valami lett, nevezetesen az életprincípium szülőanyja, és Isten tekintete és akarata alatt - az Ő teremtő ereje által - élettel bíró mindenség.” részlet: Sz, E, A 18

„Amikor a földi ember valamely törvényről hall vagy olvas, mindannyiszor kényszeredett érzések keletkeznek a lelkében, mert a törvényt nem tudja másképpen elképzelni, mint valami terhes kötelezettséget, mely korlátokat von körülötte, és vágyait, törekvéseit megnyirbálva a korlátok közé kényszeríti őt. Ez a tévedés, mint a bűnt követő árnyék, egészen addig kíséri nyomon gondolataiban és érzéseiben, amíg csak a teljesség ismeretére el nem jutott és ebben, mint tükörben, elfogulatlanul meg nem szemlélte önmagát, a saját lelkét, vágyait, törekvéseit, cselekedeteit. Mert a teljesség a legtökéletesebb világosság, amely a valóságot tükrözi vissza.
Ami nincs, de mégis úgy látszik mintha volna, az a hazugság; az a valóság árnyéka csupán, erőtlen semmi. És mégis ennek az erőtlen semminek a hatalma nyomorítja meg hosszú lejáratú fejlődési turnusokra az emberi lelket, mert elhiszi, valóságoknak tartja azokat az igazságokat mutató árnyékokat, amelyek sokszor kívánatos formákban vonulnak el a lelki szemei előtt.
Az ember "bűnbeesett" szellem, mert elfordult Teremtőjétől, beletévedt az árnyak völgyébe, és ott a mélyben keresi azt a boldogságot, azt a megelégedést, amely az ő Istentől való származásának megfelelő állapot.
A teljesség keresés annyi, mint meg nem elégedés a látszattal, hanem a látszat mögött lévő valóság kutatása, s e réven a látszatigazság mindenkori céljának felismerése.
Ha van ilyen hazugság, mely ilyen megtévesztésre törekszik, akkor az mindig az igazság tükrében megjelenő valóságot utánozza, de tökéletlenül; ha pedig van egy ilyen valóság, akkor azt Isten útján el is lehet érni. Isten útja a teljesség útja, a teljesség útja az Élet útja; az Élet útja pedig a törvények egymásba kapcsolódása által egészül ki tökéletessé, széppé és boldogítóvá. Az ember lelkét a bűn tette nyomorékká.” - Részlet: N. Sz.